Egy kicsit a szokásostól eltérő útleírás, nem a szokványos, de csodálatos útvonallal...
Elvittük az Oszit és a Volkswagent kempingezni. 5 teljes nap, 1800 mérföld. Az út ennyi idő alatt csak akkor teljesíthető, ha nem tervezünk túrázni. Inkább a tájban gyönyörködni jó ez az útvonal. Az ún. scenic drive-okat, azaz panorámautakat követtük a térképen és meg kell hagyni, nem véletlenül tették ki a pontokat az utak mellé.
Las Vegasból indulva a 15-ösön északnak a 70-esig tulajdonképpen végig a szokásos sivatagi fennsíkon haladunk. Azt azért meg kell hagyni, hogy Utah sokkal látványosabb, mint Nevada vagy California. Kora délután érjük el kelet-nyugat irányú 70-es autópályát. Ez már ki van pontozva a térképen :) És hát meg kell hagyni, az ősz kellős közepén meglehetősen hangulatos a táj.
Ha nem főszezonban megy az ember és a szállás nincs előre lefoglalva, akkor a lehetőségek tárháza határtalan. Mehetünk amerre látunk és mikor elfáradunk, akkor keresünk valami helyet aludni. Mi Coloradóba készültünk, de a 220 mérföldes autópályás vezetés helyett a sokkal hosszabb, de látványosabb mellékutakat választottuk. A 24-es út délnek visz a Capitol Reef Nemzeti Parkon át. A park bejárata előtt kerestünk egy kempinget Torrey, UT-ban.
A kempingben, ahol megszálltunk voltak kabinok is. Ha valaki motelos-szállásos utat tervez, ez is egy megoldás lehet... Egy kabin 35 dollár volt egy éjszakára (mi 16 dollárt fizettünk a kempingért). A környék fantasztikus. Ezek a kis kabinok:
Ez pedig a Capitol Reef hegyvonulatainak kezdete a kempingből:
Reggel, mint mindig, hajnalban indulunk tovább. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a korán kelést és útnakindulást. A reggeli fények fantasztikusak fényképezéshez, valamint sokkal jobb esélyünk van vadállatokat látni. Mi sajnos pont vadászszezonban mentünk, így az állatok bújkáltak. Az egyetlen hely, ahol láttunk őzeket a Capitol Reefben volt.
Szóval hogy a számból popót csináljak, a reggeli fények nagyon jók fotózni, de azt meg kellett állapítanom, hogy a CR kifejezetten naplementés park. A fekvése miatt a lenyugvó Nap sokkal jobban (vagy inkább sokkal nagyobb részt) világít meg.
A 24-es útról Hanksville-ben térünk le dél felé (mert ugye Coloradó észak-keletre van, hehe...) és a Glen Canyon felé haladunk. A Glen Canyon tulajdonképpen a Colorado folyó által kivájt kanyon. Bár nem olyan nagy, mint a Grand Canyon, nekünk legalább annyira tetszett (vagy még jobban). Az út itt nem fennsíkon halad, mint a GC esetében, hanem szinte a folyó, vagy éppen egy mellékága mentén lent a canyonban. A sziklák színe lélegzetelállítóan vörös. A mindenfelé kanyargó patakok, vízmosások, folyók mentén vannak piknikezőhelyek, de lehet csak csámborogni. (Nyáron nagy a hőség, hiszen itt már visszatértünk az alacsonyabb sivatagi részre és a "hegyek" közé gyakran beszorul a meleg... a tikkasztó forróságban gyakran a süvítő szél sem enyhítő körülmény) Csodálatos időnk volt, 18-20 C fok, nap, enyhe szellő.
A 95-ösön tovább haladva látunk egy táblát: Naturall Bridges National Monument. A természeti jelenségekre általában barna színű tábla hívja fel a figyelmet. A National Monumentek általában belépődíjasak, de ha valaki megvette az éves nemzeti park belépőt, és betéved egy National Monumentbe, akkor spórolt :) Ugyanis az éves bérlettel ingyenes :)
Ide nagy lakóautóval nem tanácsos bemenni. Az utak meglehetősen meredekek és keskenyek, csak egy sáv van és egyirányú a forgalom.
Innen Blanding felé folytatjuk utunkat, majd fel Moabnak. Csak egy útmeni "arch"...:
Moab egy kisebb városka 5000 lakossal az Arches Nemzeti Parktól pár mérföldre délre; tulajdonképpen ma már 100 %-ban túristaközpont. Az 1800-as évek végén alapították és az 1920-as évektől utánbányászat folyt itt. Ma a bérelhető terepjárók és ATV-k teljesen kitöltik az út mentét. Meg kell hagyni, a terep tökéletes egy kis off road-olásra.
Mi csak bevásárolni állunk meg itt, jég kell a jégládába :) Aztán az Arches Nemzeti Parktól 2 mérföldre délre egy kipontozott mellékúton folytatjuk utunkat a 70-es autópálya felé. Hát nem véletlenül van kipontozva az út a térképen...
Itt aztán a lélegzetünk is elakad, annyira csodás az út. Végig a Colorado mentén haladunk, 3-5 mérföldenként piknikezőhelyek és kempingek. Félrehúzunk és egy marha jópofa WC-t találunk. A kemping közepén egy fa kerítés (nem írom, hogy épület, mert se teteje, se ajtaja nem volt), láncot kell felakasztani, ha valaki bemegy és egy pottyantós budit "takar" :) A természet lágy ölén...
Úgy döntünk, hogy ez nekünk egy kicsit túl vad így továbbmegyünk, egészen Grand Junction-ig. Itt egy ismert kemping hálózatnál szállunk meg, a KOA-ban. Kicsit fura, hogy a mosdókat, zuhanyzókat számzáras kilincs védi, de volt egy szuperjó füves terület Oszinak. Másnap innen újra délnek indulunk Coloradoban...
folyt. köv...
No comments:
Post a Comment