A nyugati partra utazók nagy részének elengedhetetlen a Grand Canyon meglátogatása. A földrajzi elhelyezkedés miatt sokan Las Vegast választják kiindulópontnak, és az úttervezés alatt esetleg felbukkanhat a Skywalk, mint egy közelebbi Grand Canyon túra. Főleg mivel a Google maps-be beírva az első helyen a Skywalk jön fel.
A részletekről később, de természetesen érthető lenne, hogy a 4 órás út helyett inkább a 2 órásat választanánk, és mielőtt meghozzátok a döntést, szeretnénk pár tényt feltárni.
Déli Perem
A Grand Canyon Nemzeti Parknak 2 megközelítési lehetősége van. A Déli Perem (South Rim) és az Északi Perem (North Rim). Minkettőről található információ a Park hivatalos oldalán: Grand Canyon National Park.
Déli Perem
- a leglátogatottabb és legismertebb része a canyonnak
- egész évben nyitva tart, a belépő 30 dollár egy személyautóra
- kiépített kilátók kb 25 mérföldön keresztül a canyon pereme mellett
- kevésbé forgalmas Novembertől-Februárig
- az átlag tengerszint feletti magasság 7000 láb (2130m)
Északi Perem
- kevésbé látogatottabb és kevésbé kiépített
- nincs nyitva egész évben, általában október 15.-én (vagy ha esik a hó, akkor előtte) lezárják és május 15.-ével nyitják meg az utat
- vadregényesebb táj
- tengerszint feletti magasság 8000 láb (2440m)
- belépő ugyanúgy 30 dollár
És akkor egy kicsit a Skywalkról...
A Skywalk NEM a grand canyon nemzeti park része, ebből következik, hogy nem a legszebb részen található. A canyon se nem olyan széles, se nem olyan mély, mint a nemzeti parknak kijelölt szakaszon. A kilátót indiánok üzemeltetik, egy indián rezervátumban, amivel semmi gond nem lenne, ha nem akarnák lehúzni az ember gatyáját is...
A kilátót nem lehet megközelítni bérelt autóval; az indiánok által üzemeltetett buszon (a tömeggel együtt) lehet csak bejutni (a várakozás a buszra akár több óra is lehet!) és a buszig is 20 mérföld földút vezet. Igazából ezzel sem lenne gond (azért azt illik tudni, hogy a bérelt autót nem szabad unpaved földútra vinni, mert az érvényteleníti a biztosítást), de az indiánok bizony elkérik az árát a tömegközlekedésnek és 40 dollár/fő befizetése után eljutunk a Skywalkhoz. Na itt aztán sorbanállás, táskaellenőrzés, se telefont, se fényképezőgépet nem szabad felvinni (tehát nem lesz saját képünk a Grand Canyonról). Újabb 35 dollár/fő kifizetése után mehetünk fel az üvegkilátóra. Ahol nem fényépezhetünk (hogy a hely szentségét megőrizzék). Ahol a canyon nem a legszebb/legmélyebb. Ahol a helikoteres túrázókat reptetik folyamatosan, tehát zaj is van. Ahol emberek százaival együtt nyomorgunk. Ahol a szent indián fényképezőgéppel az indiánok lefotózhatnak minket, majd 15 dollárért, kivárva a sorunkat, megvehetjük a szent képeket.
Aztán valami nem túl étvágygerjesztő ebédet adnak, és egy újabb sorbanállás után felültetnek egy esetleg nem legkondicionált buszra (akár 40-43 celsius fok is lehet nyáron) és vissza a parkolóba, ahol reménykedhetünk, hogy egy másik autós nem zárta el a kiutat a teljesen kiépítetlen "parkolóban" és nem kell várnunk, amíg visszajönnek a Skywalktól...
Ha valaki a Grand Canyont szeretné megnézni, válassza a nemzeti parkot. Sokkal, de sokkal nagyobb élményben lesz része. Bátran mondom, megéri az a pár óra extra autózás.
Arról nem is beszélve, hogy ha nem a déli peremre megyünk, akkor kihagyjuk a legendás 66-os utat és a velejáró érdekességeket.
No comments:
Post a Comment